Osztalyok  Pszichoterapia  Altalanos informaciok  Rovid tavu pszichoanalizis

A pszichoanalízis olyan pszichoterápiás irányzat, amely a lelki problémák megoldását a tudattalan összefüggések feltárásától várja. A módszer elméletének és gyakorlatának kidolgozója Sigmund Freud, osztrák neurológus volt (1856-1939), aki 1895-ben jelentette meg elso könyvét – Breuerrel közösen – „Tanulmányok a hisztériáról” címmel.
Habár a kezdetekben mai szemmel nézve rövid terápiát végeztek, ez egyre hosszabb és hosszabb lett, míg egyszer Freud egy páciensnél terminálta, lerövidítette azt. Majd az 1920-as évektol egyre több erre irányuló próbálkozás van. Ezek alapozták meg a mai pszichoanalitikus rövid terápiák kialakulását.
A klasszikus analízissel szemben, amely hosszú évekig (1o-2o év) tart, a rövid terápiák idohatárosak, elore meghatározottak (1o-4o ülés). Szigorú keretek között zajlanak, ami kiterjed az idore (egy ülés ideje, ülések közötti ido), a helyre (az illeto helyiség meg kell feleljen bizonyos minimális követelményeknek: semlegesség, csend), és a terápiás kapcsolatra. Ennek érdekében elozetesen egy terápiás szerzodés köttetik, ami biztonságot ad már a kezdetekben a terápiás kapcsolatnak, egyben egy pszichológiai kötelék is lesz.
A rövid analitikus terápiákban a terápiás munka fókuszált. Ez azt jelenti, hogy csak bizonyos összefüggésekkel foglalkozik egy beteg esetében, szelektál, még akkor is, ha a paciensnek több panasza, problémája van. A fókuszálás a terápia kezdetén megtörténik.
Tehát meghatározásként elmondhatjuk, hogy a rövid pszichoanalitikus terápia egy olyan professzionális kapcsolat, amely nem következik más kapcsolatokból, nem megy át más kapcsolatba, és amely eros és adott keretek között, egy bizonyos fókuszon belül terápiás változásra törekszik.